Tavasz a szemnek, tél a szívnek (NYOMOR: VOLUME 1)
Március, a tavasz Édesanyja. Kék haját kiengedi dús kontyából S leereszti zöldülő végtagjait, Felkarolni a bús embert pokolból Felébreszti virágok sokaságát Kik kacéran bimbóit eleresztik, s Így a szemérmes tél kereket vet. Tél! Oh, tél! Itt hagytad lényed elemét. Most mi lesz? Árván maradt sok kicsiny. Nevüket mind ismerjük. Szegény fivérek. Drága Csalódás, Gonoszság, Melankólia,… Tovább »
